Új élet Pesten!

-          Hali hó!

-          Bocsánat, hogy tegnap nem írtam, de nem voltam, Pesten, hanem haza mentem Karcagra, mert muszáj volt elintéznem néhány dolgot. És hála az égnek nem bántam meg, hogy haza mentem, mert nagyon is megérte. De hogy miért is? Arról majd később.

-          Előbb arról írok, hogy milyen nagy cécó volt, mire haza jutottam. 14:25-kor indult a vonatom a Nyugatiból. Körülbelül egy félórával hamarabb mentem, hogy legyen időm jegyet venni, de úgy tűnt, hogy még ez a félóra is kevés lesz rá. Rengeteg ember állt sorba, nem is tudtam, rögtön dönteni, hogy melyik sorba is álljak be. Aztán csak beálltam. Mire majdnem én kerültem sorra, akkor szólt a nő, hogy nem ad el több jegyet. Nah ekkor volt még 10 percem arra, hogy a másik pénztárnál kapjak jegyet. Természetesen, megkértem néhány embert hogy engedjenek már előre, mert le fogom késni a vonatot. Volt, aki előre engedett, de volt olyan taj paraszt, aki azt mondta, hogy várjam ki a sorom. Egy láma ember bankkártyával akart fizetni, mert, hogy nincs nála annyi kp. Aztán a kártyáján természetesen nem volt pénz. Így a végén csak kp-val fizetett. Nah nagy nehezen kaptam jegyet. Mire kiértem a peronhoz, pont akkor indult el a vonat. Jó semmi baj Balázs, majd megy a következő 2 óra múlva. Leültem, hogy megkajázzak, ekkor beleszólnak a hangosba, hogy mindenki hagyja el a pályaudvart bombariadó miatt, és előre láthatólag 2-3 órán át nem indítanak és nem is fogadnak vonatot. Ez az én formám. Nah akkor átruccantam Kőbánya-Kispestre (kb 30 perc). Ott nem tudom miért, de beálltam a pénztárhoz, jegyet venni, pedig már volt jegyem. Akkora szerencsém, volt, hogy az előttem lévő srác, akit még soha sem láttam, Karcagra kérte a jegyet, és mondta neki a pénztárs asszony, hogy 2 perc múlva indul a vonat Ceglédre, ha siet, még eléri. Nah nekem ekkor esett le, hogy van jegyem. Több se kellet, „szaladtam” a vonathoz. Ceglédről, Karcagra, 16:25-kor indult a vonat, a mi vonatunk 16:28-ra ért be Ceglédre. Hála az égnek, megvárta a vonatunkat, így elértük azt, és felszálltunk rá. Ez az egy szerencsém volt, akkor még.  De azért csak gondoljatok bele, mekkora mázli kell ahhoz, hogy pont egy karcagi srác kérje a jegyet előttetek? Nah mindegy, ez volt az első MÁV-os élményem. Persze, holtig tanul az ember, legközelebb előző nap veszem meg a jegyet!

-          Nagy nehezen hazaértem, a vonaton még megírtam a levelet a szerelmemnek. Aminek, hála az égnek meg is lett a hatása, mert újra együtt vagyunk. Remélem, hogy soha többet nem hagyjuk el egymást.

-          Másnap, azaz Vasárnap, 11-ig aludtam kb, mert előtte a barátaimmal, felnéztünk a városba. Voltunk a híres karcagi disco-ba. LOL. Ha 3 ombre nem akart belém kötni, akkor egy sem. Nah mindegy, lehet, az fáj nekik, hogy nekem nem csak érettségim, lesz, hanem többre viszem, mint ők. Az a baj ezekkel az ombrékkel, hogy nem teljes vér, hanem csak félig azok. Az a legrosszabb, mikor félig ombre félig magyar.

-          Szóval Vasárnap, vagy is ma, voltam a munkacsarnokban, más néven, a városi sportcsarnokban. Csak azért nem sportcsarnok, mert egy rendes sportlétesítményben, az ember letud ülni, nem az, hogy maximum 150-ember elfér. Tesóm teremfocizott, és azt néztük meg apával, meg a barátnőjével, Vikivel. Aztán hazamentem, összepakoltam, és elmentem Dórihoz. Olyan jól éreztem, magam vele, alig akartam eljönni, de muszáj volt, mert 19:20-kor indult a vonatom Pestre. Most épp a vonaton vagyok, és ott írom meg előre, a szöveget. Nah nem baj, mert már szerdán tudok, haza menni a kis drágámhoz, mert már most is hiányzik. Lassan befejezem, mert már mindjárt megérkezünk. Holnap 4:30-kor kelek, mert meló van. Hála nem kell menni suliba, mert Dékán, szünet van.

- Üdvözlet, minden kedves olvasómnak.